3D, azaz három dimenziós íjászat. A vadon élő állatokat megformázó, térbeli célokról kapta a nevét, melyeken a különböző találati zónák nem eltérő színnel, hanem a célba süllyesztett választóvonalakkal vannak megjelölve. A legnehezebbnek tartott terepíjászati mód, mivel soha nem előre közölt távolságokról kell a lövést leadni.
A változatos terepviszonyokból fakadóan az íj tökéletes ismeretét és kiváló távolságbecslő képességet követel a versenyzőtől. A különböző kategóriákba tartozó íjászok más-más távolságokról röpítik ki nyíl-vesszőiket. A magyar 3D íjászok a világ élmezőnyéhez tartoznak. Akár FITA, IFAA, vagy EAA3D szabályzat szerint rendezett versenyeken indulnak versenyzőink, szinte biztosak lehetünk abban hogy érmekkel térnek haza.
Az első 3D íjászversenyek megjelenése az 1950-es évekre tehető. Először a vadászíjászok használtak gyakorlásképpen háromdimenziós állatalakú célokat, ebből fejlődtek ki a versenyek amikor elkezdték összemérni tudásukat a vadászhelyzeteket imitáló módon kihelyezett célokon, amiket a versenyzők által nem ismert távokon helyeztek el, így a lövés mellett a távbecslés is fontos szerepet kapott.
Az új versenyforma hamar népszerű lett, az alakuló versenyrendszer pedig igazodott az igényekhez. Hamarosan megjelentek az íjak szerinti kategóriák, majd mivel a természetben rendezett 3D versenyek remek szórakozási és kikapcsolódási lehetőség volt családok részére, hamarosan megjelentek a korosztályok és nemek szerinti bontások, így mindenki megtalálta benne a helyét a tradicionális íjaktól a céllövő csigásokig.
A 3D íjászat gyorsan fejlődött és hamarosan komoly versenysporttá nőtte ki magát, ami ma már az összes nemzetközi íjász szervezet szakágai között szerepel.
